Az Alexander-technika öt alapelve:

  1. A szokás erejének felismerése
  2. Megakadályozás
  3. A téves érzékelés felismerése
  4. Irányadás
  5. Elsődleges kontroll

 

Részletesebben:

 

A szokás erejének felismerése: a változtatás első lépése az automatikus reakciók, vagyis tudattalan megszokások tudatos szintre emelése. Ez nem varázslat, csak megtanulsz jobb minőségben figyelni magadra, mint eddig tetted.

Megakadályozás: amint érzékeltük régi megszokásunk erejét, megállunk egy pillanatra. Teret és időt hagyunk magunknak, hogy átgondoljuk helyzetünket, így eldönhetjük, merre tovább.

A téves érzékelés (szenzoros percepció) felismerése: a sokszor ismételt mozdulatokat természetesnek és helyesnek érzékeljük, pedig ezek sokszor természetellenesek és korántsem hatékonyak.

Emiatt számos esetben testrészeink egymáshoz viszonyított helyzetét tévesen érzékeljük (téves proprioceptív érzékelés) valamint mozgásérzékelő (kinesztetikus) képességünk információit tévesen dolgozzuk fel.

 

Irányadás: mindannyiunkban megvan az a képesség, hogy az idegrendszerünkön keresztül üzenetet küldjünk agyunkból az izmainkba. Ez a folyamat az irányadás. Ennek segítségével testünk visszanyerheti eredeti és természetes alkatát, melyet a felesleges izomfeszítésekkel akadályozunk. Az irányok pusztán segédeszközként, útmutatásként szolgálnak. Segítségükkel finoman, mégis hatékonyan elérhetjük tartóizmaink optimális működését.

Elsődleges kontroll: a fej-nyak-hát egymáshoz viszonyított, dinamikus kapcsolata, amely minden gerinces élőlény testének működési mechanizmusát meghatározza. Engedjük meg, hogy fejünk szinte csak egyensúlyozzon a gerincünk legfelső csigolyáján.

F. M. Alexander életútja