Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társaság – XXXIV. Vándorgyűlése | majerattila.hu | A jó életbe

Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társaság – XXXIV. Vándorgyűlése

Dátum 2015.08.30. Kategória: Előadás Comments are off for this post

Ezúttal Pécsen rendezték meg az Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társaság XXXIV. Vándorgyűlését, 2015.augusztus 27-29. között. Az Alexander-technika nem először szerepelt a rendezvényen, néhány évvel ezelőtt Heincz Orsolya kollégám már ismertette a módszert a rangos szakmai közönségnek.

Elődásunk a Fizioterápiás szekcióban kapott helyett, melynek címe:
Az Alexander-technika, mint komplementer kezelési mód a dystonia rehabilitációjában

Szerzők:

Majer Attila (Alexander-technika Stúdió, Szeged)
Heincz Orsolya (Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest)
Dr. Dibó György (Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Neurológiai Klinika)
Dr. Balás István (Pécsi Tudományegyetem, Idegsebészeti Klinika)
Dr. Kovács Norbert (Pécsi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika)
Dr. Klivényi Péter (Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Neurológiai Klinika)

Az előadás összefoglalója (absztrakt):

Bevezetés:

Célunk az Alexander-technika szerepének bemutatása a dystoniás betegek rehabilitációjában. Az Alexander-technika alkalmazásáról a mozgásszervi rehabilitáció területén kevés a fellelhető hazai adat, a dystoniával kapcsolatban pedig egyáltalán nem találtunk ilyen jellegű információkat.
Esetismertetésünkben egy – mélyagyi stimulátorral élő (DBS), 22 éves primér generalizált dystoniás férfibeteggel végzett munkát mutatunk be, amelynek során módszerként az Alexander-technikát alkalmaztuk.
A neurológiai eredetű mozgásszervi zavarok közül a primér generalizált dystoniák jelentik az egyik legkorlátozóbb betegségcsoportot. A mozgáskorlátozottság és a fájdalom a beteg életminőségét jelentősen lerontja, nemritkán érintetlen kognitív funkciók mellett. Szakirodalomból jól ismert már a komplex terápiák (gyógyszeres kezelés, funkcionális idegsebészeti beavatkozások, pszichoterápia, gyógytorna) hatása a tünetek csökkenésében, ugyanakkor az életminőség jelentős és tartós javulásában a komplementer terápiák, módszerek ígéretes támogatást tudnak nyújtani.
A szakirodalom rendkívül hatékony eljárásként említi az Alexander-technikát, amely pszichofizikai módszerként a mozgásirányítás illetve a magatartás kognitív folyamatait tanítja újra, a mozgástanulás minden fontos elemét felhasználva: a tevékenység optimális pozícióját és tónikus előkészítését és a mozgásminta vizualizálását. Lehetővé teszi a belső (neuronális és musculáris) történések korrigált programjának felépítését és e művelet tudatosítását.

Tárgyalás:

A beteg a folyamatos elektromos stimuláció jótékony hatásaként képes volt az izomfeszültsége befolyásolására, viszont ez önmagában nem biztosította bizonyos berögzült mozgásminták javulását, illetve a megszokott, téves proprioceptív információfeldolgozás hátráltatta őt mozdulataiban és számos izom túlfeszítését okozta. Direkt korrekciós szándéka akadályozta szabad mozgását és egyensúlya visszaszerzését.
Minden központi idegrendszerből eredő mozgászavar stressz és depresszió hatására fokozódik. A tudatos kontroll kialakításával jelentősen csökkenttek a beteg szélsőséges hangulatingadozásai is, segítve a mindenkori koordinációját és fizikai-mentális összerendezettségét.
A foglalkozások során a beteg a mozdulat indításának és megállításának kognitív szabályozását, az önindította mozgás gondolati modellezését sajátította el illetve tanulta újra. Képes lett felismerni a diszfunkcionális poszturális pozícióit és kialakítani a helyes testhasználatát. Az Alexander-technika tanulása alatt a szenzoros információfeldolgozása nagymértékben javult, testképe, testsémája így differenciálódhatott, tudatos testhasználatot fejlesztettünk ki. Az Alexander-technika hatékonynak bizonyult egyensúlyának fejlesztésében, mozgáskoordinációjának javításában, a kapkodó, siettetett attitűd minimalizálásában. Fontos, hogy mindez csökkenti az elesés valószínűségét, mivel az ő esetében a beültetett elektródák elmozdulása potenciális veszélyforrást jelenthet.

Konklúzió:

A pszichofizikai módszer tanulása során bekövetkező változások hatásmechanizmusa kielégítően magyarázható az izomtónus, a mozgás és az érzelmi-mentális állapot összefüggéseivel. Eredményeink alapján az Alexander-technikát alkalmas módszernek tekintjük dystoniás betegek aktív rehabilitációjában, jól kombinálható a hagyományos terápiákkal is. Megállapítható, hogy az Alexander-technika az ép kognitív funkciókra alapozva, az agyi plaszticitást felhasználva jelentős mértékben javította egy dystoniás beteg életminőségét, gyógykezelés hatékonyságát.

Alexander technika dystonia rehabilitáció