Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társaság Kongresszusa

Újabb szakmai fórumon kapott lehetőséget az Alexander-technika megismertetése. A Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társasága X. Kongresszusát és 7. Pre-Kongresszusát Budapesten rendezték meg, 2015. október 28-31. között.

A hatalmas, színvonalas rendezvényen 1300 gyógytornász, orvos és manuálterapeuta vett részt. Megtisztelő volt az előadók sorában szerepelni, remek embereket ismertem meg.

Az előadásom címe:

Az Alexander-technika alkalmazása a mozgásszervi betegségek rehabilitációjában
Szerző: Majer Attila – Alexander-technika Stúdió, Szeged

Az előadás összefoglalója (absztrakt):

Bevezetés:

Célom az Alexander-technika szerepének és lehetőségeinek bemutatása a mozgásszervi problémákkal élők életminőségének javításában, rehabilitációjában. Esetismertetésemben egy 48 éves, veleszületett kétoldali csípőficammal élő tanítvánnyal végzett munkát mutatom be, melynek során módszerként az Alexander-technikát alkalmaztam.

Tárgyalás:

A tanítványnál fejlődési rendellenesség következtében a csípőizületi vápa és a femurfej nem illeszkedett megfelelően, ezért 20 évesen femur osteotomia beavatkozáson esett át, melynek során megfelelő helyzetben sikerült rögzíteni a csontokat. Ennek következtében mozgása jelentős mértékben javult, fájdalma mérséklődött. A műtétet megelőzően és a postoperatív szakaszban is gyógytornát végzett, mely nagyban hozzájárult mobilitása és erőnléte visszaszerzéséhez.
A krónikus, csípőből a lábakba és a gerincbe kisugárzó fájdalom változó intenzitással, de folyamatosan jelen volt az életében. Az utóbbi években a fájdalom mértéke az elviselhetetlenségig fokozódott, így orvosával protézis beültetésének gondolatát fontolgatták, azonban esetében ez több okból nem ajánlott. Ekkor kezdett Alexander- órákra járni.
Az Alexander-technika egy olyan pszichofizikai módszer, melynek elsajátása során tudatosítottuk a berögzült, diszfunkcionális mozgás- és viselkedésmintákat, így kognitív folyamatok útján – újratanulással – elkerülhetővé vált a fájdalmat okozó jelenségek jelentős része. Ez megváltozott magatartást, hatékonyabb és fájdalommentes mozgásmintát eredményezett.
A tanítványnál megfigyelhető volt, ami a krónikus fájdalommal élők esetében gyakori és meghatározó jelenség: a folyamatos fájdalom hatására egész testének koordinációja romlott, így mozgástartománya beszűkült, ettől a fájdalmak fokozódtak – és a kör ezzel bezárult. A foglalkozáson együttműködve megfigyeltük, hogy az adott anatómiai jellemzők tekintetében mik azok a rögzült kényszertartások és felesleges izomfeszítések, amelyek okozták illetve fenntartották a fájdalmat. A szóbeli és fizikai instrukciók segítségével, a folyamatos interakció során, fokozatosan elkerülhetővé vált, hogy a tanítvány a fájdalomtól – vagy annak lehetőségétől – vezérelve a régi, megszokott állapotba csússzon vissza. Így lehetőség nyílt egy új, fájdalommentes és hatékony mozgásminta kialakítására.
A foglalkozások során kiderült, hogy az évek alatt eltorzult, téves proprioceptív információfeldolgozás hátráltatta őt mozdulataiban, így korrekciós szándéka éppen akadályozta őt a mozdulatok szabad kivitelezésében. A panaszok intenzitása fokozatosan csökkent, amint a tanítvány belátta és megtapasztalta, hogy a fájdalmas terület – sőt, gyakran az egész test – túlfeszítése a remélt védelem helyett éppen korlátozza őt.

A foglalkozások során fejlődött a tanítvány kinesztetikus érzékelése, testtudata és testtérképe. Ahogy fokozatosan megtapasztalta a szervezete feletti kontrollt, a kiszolgáltatottság érzése is mérséklődött. Mivel a fizikai és mentális működés szoros kölcsönhatásban van, a módszer elsajátításával indirekt módon a személyiség számos rétegében előremutató változást tapasztaltam.

Konklúzió:

Az Alexander-technika elsajátítása lehetővé tette a fájdalom minimalizálását, a mentális és fizikai viselkedésminták megváltoztatását. Fontos tényező, hogy a növendék nagyjából 30 foglalkozás után oktató nélkül, hosszútávon is képessé vált fenntartani életminőségét. A metódus nagy előnye, hogy mivel a hétköznapi testhasználat és viselkedés megváltoztatásán alapul, alkalmazása nem igényel speciális eszközöket, bárhol és bármikor alkalmazható.
Szeretném kiemelni a szakterületek közötti összefogás fontosságát. Szorgalmazom az orvosok, gyógytornászok és Alexander-tanárok együttműködését. A metódus egyszerű, gyakorlatorientált, és a tudatos önirányítás olyan, készségszintű alkalmazását teszi lehetővé, mely a rehabilitáció és a prevenció szempontjából nélkülözhetetlen.

Blog