Ebben a cikkben szeretnék megmutatni neked valamit.

Ezért arra kérlek, ha van kedved, hozz egy poharat a konyhából, töltsd meg vízzel, majd emeld magad elé. Nem nagy dolog, ugye? Bárki képes rá, hiszen csak néhány deka.

Nyugodtan ülj le a kanapéra, kapcsolj zenét, olvass egy kicsit és közben tartsd ugyanúgy pár percig poharat. Még mindig olyan könnyű?
Ha igen, próbáld ki 1 órán keresztül. A kellemetlen érzés és a fájdalom garantált.
Miért csodálkozunk hát, hogy a minden egyes nap jelenlévő felesleges izommunkától és feszültségektől fáj a nyakunk, vállunk, derekunk?

A fejünk például önmagában 6-8 kg(!), ezért igazán számít, hogyan bánunk, hogyan egyensúlyozunk vele. Nyakunk túlzott megfeszítésével ennek a terhelésnek a többszörösét is róhatjuk gerincünkre.
A nyak keresztmetszetének csaknem fele izom. Minden egyes csigolyánál kilép egy pár érző és egy pár mozgató ideg, és ne feledkezzünk meg a nyaki artériákról sem. Képzeld el, mit művelhetsz magaddal, ha ezeket az izmokat folyton túlfeszített tónusban tartod.

Tapasztalataim szerint a fejfájás, a karok zsibbadásának, a vállfájdalmaknak (ahogy emlegetik: csomós váll és hát) jelentős részéért ez a jelenség felel.

Feltétlenül tudnod kell róla, hogy ezen lehet változtatni. Megtanulhatod, hogyan használd másképp önmagadat.

A jelenség háttere:

A nyak megfeszítése és ezzel együtt a vállak felhúzása egy ösztönös védelmi reakció, mely évmilliókkal ezelőtt alakult ki bennünk.

Láttad-e már, mire támadnak először a ragadozó állatok? Úgy van, a nyakra. Ez nem véletlen, hiszen a nyak egy viszonylag védtelen, lágy rész.

Nézd csak meg a csintalan szomszéd gyereket: vajon mit tesz ösztönösen, amikor édesapja fenyítésre lendíti felé a kezét? Nyakát megfeszíti és vállát összehúzza, hogy védje magát. Ugyanaz a jelenség.

Kétségtelen, hogy ez eredendően egy hasznos reakció fizikai veszély esetén. A civilizáltnak mondott társadalmak mindennapjaiban azonban a fizikai fenyegetettség helyét már régen átvette például az a veszély – vagy vélt veszély -, hogy a munkánkat és feladatainkat nem tudjuk megfelelően vagy időre elvégezni.

Vegyük észre azt is, hogy az állatok esetén amint a veszély elmúlik, a reakció is megszűnik. Mi, emberek viszont felgyorsult életvitelünk közepette hajlamosak vagyunk ebben az állapotban maradni, napjainkat folyamatosan így tölteni – persze kevésbé feltűnő formában.

Az érdekesség az, hogy a megjelenő védelmi reakció ugyanaz, mintha ősemberként még mindig egy farönk mögött kuporognánk a kardfogú tigris elől bújkálva: a vállak és nyak megfeszítése. Vajon hasznos és értelmes válasz ez a környezeti ingerekre, miközben pl. a számítógép előtt dolgozunk, azt forgatva a fejünkben, hogy ennek a táblázatnak bizony kész kell ma lennie? Aligha. Azért, mert a körülmények megváltoztak, így ez a válaszreakció haszontalanná, sőt egyenesen károssá vált.

Az ember több százmillió éves történelméhez képest a civilizáció kora – pár ezer év, szűkebb értelemben csak pár száz – elhanyagolható léptékű. Gondolj bele ezekbe az arányokba. Nem csoda, ha ilyen tempóban képtelenek vagyunk elég hatékonyan alkalmazkodni felgyorsult világunkhoz.

Mi a megoldás?

Próbáld ki ezeket:

1. Képzeld el, hogy fejed könnyedén egyensúlyoz a legfelső csigolyád tetején, mintha egy héliummal töltött lufi lenne, ami finoman felfelé irányul. Nyugodtan próbáld ki, nem fog sem elrepülni, sem leesni a fejed. :)
2. Engedd meg, hogy vállaid a törzsből kétoldalra kifelé irányuljanak, és hagyd, hogy vállaid finoman megpihenjenek a bordakosáron. Figyeld meg, milyen érzés, amikor karod súlyát átadod a gravitációnak.
3. Figyeld meg, vajon nem tartod-e vissza a lélegzetedet. A légzésről nem kell külön gondoskodnunk. Elég, ha pusztán nem akadályozzuk azt.
4. Érezd jól magad a jelen pillanatban.
5. Örömödben felkereshetsz Alexander-tanárt, aki a gyakorlatban mutatja meg, hogyan hagyhatsz fel korlátozó szokásaiddal.

Mit tapasztaltál? Várom visszajelzésedet!